Telkünk terepviszonyainak megfelelően, ha lejtőre építkezünk, vagy leendő házunk rétegvíz, felszín alatti víz útjába fog kerülni, gondoskodnunk kell a vízelvezetésről. Erre való a szivárgórendszer, melynek telepítéséről, működéséről és kiépítésének szabályairól gyűjtöttük össze a tudnivalókat.

A szivárgórendszer működése

Az épület földfelszín alatti külső részét drénlemezzel (gyakori elnevezések még: drainlemez, szivárgó lemez, dombornyomott lemez) takarjuk, felületét pedig geotextíliával gyárilag kasírozzuk, hogy a talaj ne jusson el a lemezig. Ezen a lemezen a víz lefolyik a kavicságyba. Ebben a mosott kavics ágyazatban fut egy perforált cső, mely a víz összegyűjtéséért és elvezetéséért felel. Így a falazat közeléből elvezetett vizet össze lehet gyűjteni, öntözésre használni, vagy szivárogtatni a kertben.

  A vízszigetelést és a pincefalat az oldalról érkező víz folyamatos terhelés alatt tartja.

 Szivárgórendszerrel elvezetett víz.
 

Az alábbi esetekben szükségtelen, vagy káros a szivárgórendszer alkalmazása:

Akár időszakosan, akár folyamatosan áll talajvízben az épület, ez a rendszer ezeknél a házaknál kifejezetten káros, ezért nem szabad kiépíteni, mert magas talajvízszint esetén a ház alapjához visszavezetjük a vizet.

Homokos talaj esetén nem tilos, de szükségtelen a telepítése, mert a homok önmagában elvezeti a vizet.

Amennyiben a házunk agyagos talajra épült, a rendszer kiépíthető, de elszivárogtatni a vizet nem szabad, mindenképpen gyűjteni kell. Az agyag vízelvezető képessége kifejezetten rossz, így a víz vissza tudna szivárogni a falhoz, ezért rosszabb lesz a végeredmény, mintha nem volna ilyen rendszer telepítve.

A szivárgórendszer tervezésének és telepítésének alapszabályai

50 cm széles kavicságyra van szükség, 30 cm-el a vízszigetelés síkja fölé hozva.

A kavicságyat 8/16 mm-es mosott kavicsból kell kialakítani, és geotextíliával körülvenni, amely szűrőszövetként funkcionál. Ebbe a kavicságyba lóg bele a drénlemez, legalább 30 cm mélységig.

A megfelelően kialakított kavicságyba kerül a szivárgócső úgy, hogy azt legalább 15 cm kavics vegye körül az alját kivéve. A falhoz a cső 15 cm-nél ne kerüljön közelebb, de ne is legyen túl távol, mert úgy nem lesz hatásos. Ha mégis messzire kell helyeznünk (több mint 50 cm), akkor használjunk nagyobb keresztmetszetű csövet. Annak érdekében, hogy a vízből a talajszemcsék ne ülepedjenek ki, és ne tömítsék el a rendszert, a csőnek minimum 0,5 %, de maximum 1% lejtést kell adni, ezt a cső alatt futó betonfolyókával állítjuk be. Ennél nagyobb lejtést szükség esetén lépcsőztetéssel lehet kivitelezni, aknák elhelyezésével. A betonaljzat és maga a cső között semmi nem lehet (pl. kavics), mert egyenetlen lesz az eredmény.

A rosszul telepített szivárgórendszer veszélyeztetheti a házunk állékonyságát. Szakszerűen akkor járunk el, ha az alapozási síktól a teherátadási szögig húzott képzeletbeli vonalhoz 15 cm-nél nem kerül közelebb a szivárgócső. Különösen fontos ez lemezalap használatakor, mert ebben az esetben az alapozási és szigetelési sík közel esik egymáshoz. A teherátadási szögnek azt nevezzük, ami alatt az alapozás át tudja adni a ház terhét a talajnak.

A szivárgórendszer kiépítésénél gondolni kell a későbbi karbantartásra, emiatt szükséges minden sarokra, de minimum 50 méterenként tisztítóaknát elhelyezni (ACO opti-control). Ezek az aknák a járda közepére esnek sajnos, illetve olykor a teraszra. Ágyazott burkolattal elrejthető, de célszerű megjelölni, hogy később is tudjuk, hol keressük. Ha ragasztott burkolat kerül a járdára, az aknának készülhet egy fedél, melyet azonos burkolattal látunk el. Amennyiben költséghatékonyabb megoldást keresünk, elég, ha minden második sarkon lesz akna, a lényeg, hogy minden egyenes szakaszon legyen.

200 m2-nél nagyobb alapterületű épület esetében két lehetséges megoldás létezik. Az egyik, hogy az épület alatti kavicságyat összeköttetésbe hozzuk a szivárgócső kavicságyával 3 méterenként. Erre megfelelő egy 5 cm átmérőjű PVC cső. A másik megoldás, ha az épület alatt is átvezetjük a rendszert 6 méterenként.

Mindenképpen körbe kell mennie az épületen a rendszerünknek, U alakzat nem lesz kielégítő.

A köztudatban elterjedt, de valótlan, hogy a szivárgócsövet geotextíliával kell burkolni. Abban az esetben, ha szabályosan készül a rendszer, tehát mosott kavics kerül az ágyazatba, akkor erre nincsen szükség, elegendő a kavicságyat védeni a földtől. Akkor szokták mégis alkalmazni ezt a módszert, ha olcsóbb, homokos kavicsból készül az ágyazat, így muszáj a csövet szűrőtextillel ellátni.

Vízgyűjtő tartály használata esetén túlbukó szelepet kell alkalmazunk, mert ha megtelik a tartály, enélkül a víz visszafolyik a csőrendszerbe.

Beépíthető anyagok tekintetében az alábbi eltérések vannak a csövek között:

   Narancssárga  ACO OPTI DRAIN  pvc cső, 6 m magas földnyomásnál alkalmazható. 

   Fekete duplafalú PE-cső (ACO STRABUSIL) 10 m magas földnyomásnál, így épület alatt is használható.

   Citromsárga ACO FF-DRAIN cső 1-1,5 m magas földterhelést bír, és nem eléggé perforált, így ennek a célnak nem felel meg

   ACO OPTI-CONTROL tisztítóakna

A rendszert mindenképpen ellenőrizzük 5-8 évente!

Ha építkezésen gondolkodsz, és szeretnél velünk konzultálni, írj egy emailt, felvesszük Veled a kapcsolatot és megbeszéljük a megfelelő időpontot! A konzultáció során részletesebben elmondjuk és megmutatjuk, mire érdemes figyelni, milyen szerkezetekben, anyagokban, gépészetben érdemes gondolkodni, valamint milyen terveket ír elő minimum a jogszabály, és milyen tervekre lesz szükség ahhoz, hogy a kivitelező tényleg álmaitok otthonát építse meg! Családi ház referenciáinkat itt találod!

Szerző: Gortva Anikó, Gortva Péter