Meglévő épület felújításakor szinte mindig felmerül a vízszigetelés kérdése, ezért most egy három részesre tervezett cikksorozatban megkísérlünk minden lehetséges kérdésre választ adni.
I. eset: baj nincs, de korszerűsítés miatt felmerül
Képzeljük el, hogy a felújítás során parkettát cserélnénk, felszedjük a régit, és talajt találunk alatta. Sokunknak elképzelni sem kell ezt, mert találkoztunk vele, hiszen ez elég gyakori. Felmerül a kérdés, ha semmilyen szigetelés nincsen, hogy lehet, hogy nem korhad a padló, nem vizes a fal.
A mai vízszigetelés korai, bitumenes formái az 1800-as évek végén jelentek csak meg, egészen odáig a házakat nem szigetelték talajvíz ellen. A megoldás az volt, hogy a döngölt padló agyagot tartalmazott, és erre burkoltak rá. Amennyiben ez nem volt elegendő, pincét építettek, még akkor is, ha szükségük nem volt rá. Ezzel védekeztek a talajnedvesség ellen. A mészhabarcsra rakott nagy tömegű vastag falak egy alap szigetelést egyébként biztosítottak, talajpára esetén például elegendőt.
Mivel tehát nem volt aljzatbeton, a burkolat a párát áteresztette, és mivel a korabeli ablakok és ajtók (gerébtok) becsukva is biztosítottak szellőzést, a párásodás tulajdonképpen nem jelentett nagy problémát.
Felújítás során azonban ma már elsősorban az energiahatékonyság a legfőbb igény, így természetesen ezeket a nyílászárókat ki kívánjuk cserélni, illetve szigetelni szeretnénk a padlót és a falakat.
Igen ám, de a nyílászárócserével a ház páraháztartásának egyensúlya azonnal felborul, hiszen a modern ablakok és ajtók nem fogják a levegőt átengedni. Erre a problémára szellőzőrendszerek kialakításával lehet megtalálni a megoldást. Ezekről a rendszerekről később még szó lesz, külön cikkben.
Ezen kívül persze hozzányúlunk a fűtéshez, vélhetően felületfűtést választva, hiszen energiatakarékosságra törekszünk, padlót cserélünk, ennek során víz- és hőszigetelést alakítunk ki. Ekkor azonban a víz már nem tud a padlón át párologni, egyetlen út marad számára, a falazat.
Felújítás során tehát mindenképpen gondolnunk kell a padló és falazat utólagos vízszigetelésére, mert hiába nincsen a kiinduló állapotban a fallal probléma, az új, korszerű környezetben elő fog állni a gond.
II. eset: van vizesedés, de csak lokálisan
Vannak esetek, mikor a ház körül minden rendben van, de jól körülhatárolt foltban egy területen vizes a fal. Egyből szigetelési problémára gondolunk, pedig a leggyakoribb okozója ezeknek a foltokban megjelenő vizesedéseknek a csőtörés. Különösen, ha nem a fal tövében, hanem magasabban jelentkezik.
Amennyiben a vízórán ezt nem észleljük, az is elképzelhető, hogy például a zuhanyzó, kád lefolyójánál történt valami, így használat során áztatjuk a falat.
Még az is lehet, hogy nincs szó csőtörésről, mindössze túl sokat áztatjuk a csempét (zuhanyozás), és a fugák átengedik a vizet a falba. Ezt a csempe alá felvitt vízszigeteléssel lehet kiküszöbölni, de ez természetesen utólag csak újracsempézéssel megoldható.
Lokális probléma lehet még a tetőre hulló csapadék vízelvezetési hibája, azaz a bádogos lefolyó csatorna (vagy annak hiánya) áztatja a falat egy helyen. Gyakori eset, hogy a járda visszafelé, a ház felé lejt és így károsítja a falat. Ezekben az esetekben általában egyszerűen, olcsón orvosolható a probléma.
III. eset: körben az épületen vizesedik a fal
Okozhatja a vízszigetelés hiánya eleve, vagy az, hogy van, de korszerűtlen, elöregedett, és már nem látja el a feladatát. Ilyen elkorhadt betétes bitumenes csupaszlemez, vagy oxidált bitumenes vastaglemezzel épített falazatnál lehetséges.
Ebben az esetben mindenképpen szigetelni kell utólag. Következő cikkünkből az is ki fog derülni, milyen megoldás kínálkozik erre.
Érdekel a folytatás? Cikksorozatunk többi részét itt olvashatod:
MITŐL ÁZIK A FAL? CIKKSOROZAT – 2. RÉSZ – MI A TEENDŐ?
MITŐL ÁZIK A FAL? CIKKSOROZAT – 3. RÉSZ – ÚJ SZEREPBEN A PINCE
Szerző: Gortva Anikó, Gortva Péter